A Föld legnagyobb termetű bagolyfaja. Kerüli az emberi településeket, a nehezen megközelíthető sziklás, szakadékokkal szabdalt területeket kedveli, amelyet elszórtan fák borítanak. Megtalálható tűlevelű erdőkben, meleg sivatagokban, hegyvidéki területeken és folyómedrek közelében is. Táplálékának legnagyobb részét madarak és kisebb emlősök alkotják. Alkalmanként kétéltűeket, hüllőket, halakat és gerincteleneket is zsákmányol. Nagy termete lehetővé teszi akár más baglyok, őzgidák és rókák elejtését is. Éjjeli állat, de megfigyeltek olyan példányokat is, amelyek nappal jártak zsákmány után. Rendkívül kifinomult látása és hallása segíti vadászatában.

Az uhu könnyen felismerhető nagy, narancssárga szemeiről, feltűnő fülbojtjai vannak, és tollazatának színe főként barnás fekete vagy sárgásbarna színű. Érdekesség, hogy az északkeleti régiókban színe halványabbá válik, míg az Atlanti partokra költözve sötétebb lesz.

Mindkét nem magányosan él, csak a költési időszakban állnak össze az állandó, egymás mellett élethosszig kitartó párok. Az egyedek hevesen védelmezik territóriumukat. A költési időszaka február és augusztus közé esik. Nagyon érzékenyek környezetükre, így előfordulhat, hogy táplálékszegény időszakokban később történik a párzás, és sokkal kisebb számban. Gyakran más fajok fészkét foglalja el, vagy saját maga rakja egy-egy védett sziklakiszögellésre, barlang bejáratához, a tajgán a talajra. A fészket a pár több éven keresztül is használhatja.

A költésben a tojó egyedül vesz részt, a fiókák felnevelésében azonban a hím is szerepet vállal. A fészkét hevesen védelmezi a betolakodókkal szemben. A fiókák kb. 7 hetesen válnak röpképessé. A fiatalok 2-3 évesen költenek először. A megfigyelések szerint 31 éves korukban még szaporodóképesek. A természetben többnyire 20 évnél nem élnek tovább, fogságban azonban 60 évig is élhetnek.

A Veszprémi Állatkertben az uhukat a Fejes-völgyi területen lévő bagolyröpdében tekinthetik meg látogatóink.