A kookaburra, vagy más néven kacagójancsi Ausztrália egyik legismertebb és legrokonszenvesebb madara. A sűrű vagy közepesen sűrű erdőket kedveli, melyek nedvesek és hidegek, és található a közelükben valamilyen víz. Rovarokat és más gerincteleneket fogyaszt, de elkap rágcsálókat és kisebb madarakat is. Emellett hüllőket, sőt kígyókat is zsákmányol, ami miatt az első ausztrál bevándorlók nagyon megszerették ezt a madarat. A zsákmányszerzését segíti a jégmadárhoz hasonlóan feje hátsó részén található csontkinövés, valamint a nyakában található erős izmok.

Nagy, szögletes feje van, arcán barna foltokkal és hosszú, tőrre hasonlító csőrrel. Háta szintén barna, alsó részei fehérek, farkán sötét sávok láthatók. Mindkét nem kinézete kortól függetlenül megegyezik.

A kacagójancsi nevet jellegzetes, emberi nevetésre hasonlító hangjáról kapta, amelyet általában kora reggel és kora este hallatnak. Emellett sok más hasonlóan egyedi és különleges hanggal is megörvendeztetik az erdő lakóit.

Egész évben ugyanazon a jól körülhatárolható területet foglalják el. Többnyire magasra rakja a fészkét a fák odvába. A kikelő fiókák majdnem akkorák, mint a szüleik. A fiatalok egy éves korukban válnak ivaréretté, de legalább még egy évig a szüleikkel maradnak, mint segítők. A segítők többnyire hímek, akik segítik a fészekrakást és védik a költő pár territóriumát.

Ragadozói többnyire nagyobb madarak, mint például a bagoly, vagy a sas, illetve emlősök közül a róka és a dingó. A csibék és a fiatal felnőttek gyakran áldozatul eshetnek pitonoknak,     Régen bőre nagyon értékesnek számított a kereskedők körében, a halászok pedig háziállatként tartották. Átlagos élettartama a természetben 11-12 év, míg Állatkertekben 15-20 évig is élhet.

Jelenleg egy pár él az Állatkertben.