Az apáca-fütyülőlúd sajátos módon Afrikában és Dél-Amerikában él, valószínűleg az emberek telepítették be új területekre. Főként édesvízi tavak, víztárazók alkotják élőhelyét, ahol bőségesen talál táplálékot, magvakat és egyéb növényi részeket.

Nevét fejének színezetéről kapta: nyakának és fejének hátoldala és farka fekete, az arca viszont fehér. Lába szürkés, csőre pedig fekete, csak a hegye kék, begye gesztenyeszínű. A nászidőszakban azonban csőre és úszóhártyás lába világoskék színt ölt. Minden egyed hasonló színű, egyedül a fiatalok esetében van némi eltérés, ugyanis fejükön a mintázat nem annyira kontrasztos, mint a felnőtt egyedek esetében. A nemek hasonlítanak egymásra, bár a hímek némileg kisebbek a tojóknál.

A kölcsönös tollászkodás nagyon fejlett az apáca-fütyülőludaknál, ami fontos szerepet játszik abban, hogy a pár tartósan együtt maradjon. Valószínűleg ezt a kötődést segíti elő az is, hogy a hímek és nőstények hívóhangjai kissé eltérőek.

Hangja a többi fütyülőlúdhoz hasonlóan jellegzetes, három hangból álló dallamos fütty, melyet leginkább éjjel, táplálkozás közben hallat, nappal viszont meglehetősen csendes. Úszás közben magasabban lebeg, mint a többi fütyülőlúd, fejét magasan tartva. Fészkét fűből és gyökerekből építi, sokszor a fákon vagy azok gyökerei között. A párzási időszak főként a nedves évszakra tehető, a költésben a hím vállal nagyobb szerepet. Társas madár, lenyűgöző látványt nyújt az ezer vagy még annál is több madár hajnali érkezése kedvelt helyeikre.

Egyike azon madárfajoknak, melyekre vonatkozik a Megállapodás az Afrikai-Eurázsiai Vándorló Vízimadarak Védelméről (Agreement of The Conservation of African-Eurasian Migratory Waterbirds – AEWA).

Egy pár apáca-fütyülőlúd él a 2015-ben átadott Madárröpdében, melyeket számos más récefaj társaságában tekinthetnek meg látogatóink.