Szalagos tigrispiton (Python bivittatus)
A szalagos tigrispiton a tigrispitonok egyik alfaja, amelyek pedig a legnagyobb méretű óriáskígyók közé tartoznak. Többek között Kína déli részén, illetve Thaiföld, Kambodzsa, Malajzia területein őshonos. Élőhelye rendkívül változatos, megtalálható esőerdőkben, füves mocsarakban, erdős területeken, folyóvölgyekben és bozótosokban is. Általában olyan területeket választanak, ahol megfelelő búvóhely áll rendelkezésükre, és mindig a víz közelében tartózkodnak.
Bőrüket egész testükön téglalap alakú, mozaikhoz hasonló mintázat borítja. Ezek a téglalapok barna árnyalatúak, melyeket sötét krémszín határol, de előfordulnak albínó egyedek is, melyek sárga színűek. Megfigyelhető néhány különbség a két nem között, a nőstények hosszabbak és nehezebbek. Napjuk nagy részét fákon töltik, innen is vadásznak, elsősorban kisebb emlősökre, rágcsálókra, ezáltal meggátolva túlzott mértékű elszaporodásukat. A nagyobb példányok elejtik a szarvasokat, majmokat is. Az óriáskígyókra jellemző módon a szalagos tigrispiton nem méreggel, hanem szorítással öl.
A nőstény a tojásait a párzás után nagyjából 3-4 hónappal rakja le, majd köréjük tekeredve melegen tartja őket, míg körülbelül 2-3 hónap alatt ki nem kelnek. Nagyon ritka, hogy ez alatt az idő alatt egy nőstény tigrispiton magukra hagyja a tojásokat. A fiatal egyedek ezt követően nem sokkal függetlenné válnak, és körülbelül 2-3 éves korukban lesznek ivarérettek, amennyiben ekkorra elérik a megfelelő testtömeget. A szalagos tigrispitonok átlagosan 20-25 évig élnek a vadonban.
A pitonok a Kölyökdzsungel terráriumában láthatóak.
A szalagos tigrispiton örökbefogadói
Hajdu Lilla és Dombovári Márk